A szakma, aminek elvileg már rég meg kellett volna szűnnie

Évek óta látjuk, halljuk, olvassuk, hogy csökken a vállalkozások adminisztrációja, sőt, egyes adónemeknél nincs is szükség könyvelőre. Ahogy az egyéni vállalkozások és a 10 millió forint éves árbevétel alatti társas vállalkozások könyvelését akár az ügyvezető is „összedobhatja”.

Ezzel nem az a baj, hogy megteheti, hanem az, ha ezen a tájékoztatáson felbuzdulva meg is teszi.

Hiszen a NAV lassan már úgyis minden bevallást elkészít…

Közel tíz éve vezetem a saját könyvelőirodámat – előtte tíz évig tanultam ezt a szakmát különböző könyvelőirodákban -, öt éve mentoráljuk a húgommal együtt különféle, általunk hasznosnak tartott gyakorlati kurzusokkal a kezdő könyvelőket, a rózsaszín könyvemben huszonhat különböző munkáltatótól található bejegyzés, a kötelező éves mérlegképes könyvelői továbbképzésen túl még legalább kétévente újabb és újabb képzéseken veszek részt, de a tavaly év végi visszatekintésemkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy normális vagyok-e, hogy ezt a munkát csinálom. 🤷‍♀️

Pláne vállalkozásban.

Főleg lelkiismeretesen. 😘

Nézzük csak, mi az, amin el kellett gondolkodnom:

– Úgynevezett külsős könyvelő vagyok, vállalkozói szerződéssel, tehát az enyém minden felelősség, ami a munkámat illeti. Igen, még úgy is, hogy e-mailezgetnem, telefonálgatnom kell a könyvelési anyagért, ha dolgozni akarok.

– A vállalkozók nagy része – neveltetésének (média, NAV) megfelelően – szükséges, ingyenélő rossznak tart, akire valójában nincs is szüksége, mert „csak néhány számlám van, meddig tart felvinni”.

– A munkámat néhány számla bepötyögésének képzelik úgy, hogy közben még a dédnagymamájuk hivatalos leveleivel is megkeresnek.

– Könyvelőiroda lévén évek óta könyvelünk ugyanazoknak a vállalkozásoknak úgy, hogy a velük való munka egyre több. Igen, annak ellenére, hogy ők egyáltalán nem ezt az információt kapják. Amíg régebben évente kellett bevallanunk, adatokat szolgáltatnunk, most mindezt havonta várják el tőlünk a különböző hivatalok, illetve egyes esetekben hónapon, 15 vagy 8 napon belül, sőt, új dolgozót bejelenteni csak a munkába állás előtt tudunk.

– A különböző kötelező rendszerek bevezetése egymást éri, az elméleti tájékoztatás csodálatos, ám a gyakorlati résszel a vállalkozók helyett is nap, mint nap küszködhetünk, ugyanis működőképesre egyik sem nagyon akar sikerülni. Tetézik ezt azzal a vállalkozók felé való kommunikációval, miszerint „keresse meg a könyvelőt, ő tudni fogja”, amiből a vállalkozó nyilván arra következtet, hogy ez is könyvelői feladat. Nem súlyos perceket, hanem órákat, sokszor napokat töltünk el ugyanazzal a feladattal a kötelező, ámde működésre képtelen rendszerek miatt.

– Manapság teljesen természetes, hogy a lelkiismeretes könyvelő még éjfél előtt két perccel az épp akkor közzétett közlönyt bújja és próbálja átgondolni, hogy melyik kedves ügyfelét kellene értesítenie a változásokról még a reggel 6 órai nyitás előtt – persze majd csak az után, hogy a közlönyben említett három rendeletet még hozzáolvasta.

– A tavalyi év után cseppet sem meglepő, hogy a mai napig nincs meg az idei minimálbér, tehát a mostanság felvett dolgozók munkaszerződés módosításaival azért lesz még egy időrabló körünk.

– A legtöbb munkánk év elején, negyedévkor van. A jogszabályok szerint ekkor kell a legtöbb vállalkozásunknál számolnunk és könyvelnünk. Január 20-a az az időpont, ami előtt a lelkiismeretesen dolgozó könyvelő éjjel-nappal – hétvégén is – megállás nélkül dolgozik. Ennek nemes egyszerűséggel az az oka, hogy ha a negyedév munkálataihoz alkalmazkodva vállalna ügyfelet, egyszerűen nem élne meg a munkájából.

– A múlt héten kaptam egy NAV ellenőrzést január 19-i határidővel, amit a munkával indokolt – és az azt ellenőrző által elvileg ismert – kifejezett kérésem ellenére sem sikerült néhány nappal elcsúsztatnom. Sőt, a NAV-os revizor hölgy iróniáját is végig kellett hallgatnom, miszerint „tegyük fel, hogy elhiszem, hogy sok a dolguk, de ha nem kapok határidőre anyagot, az ügyfelével szúr ki”.

– Apropó ügyfél. Nem ért a könyveléshez és nem is érdekli, hogy mennyi munka van a vállalkozásával. Nem hiszi el, hogy a bank, vagy a lízingcég által azonnal követelt főkönyvi kivonat és/vagy előzetes beszámoló nem „nyerhető ki a programból egy gombnyomásra”, ahogy azt a kedves ügyintéző állítja. Nem érti, hogy vannak olyan munkák, amelyek elvégzéséhez legalább egy-két hét szükséges. Azt meg főleg nem érti, hogy nem az a jobb könyvelő ismertetőjele, hogy ezt azonnal át tudja küldeni e-mailen. Jellemzően sajnálja a kért díjat a könyvelésre, de elvárja, hogy a vállalkozásával kapcsolatos minden problémájának megoldásával is szívesen és a nap bármely időszakában támogasd.

Mutass másik olyan szakmát, ahol szinte naponta változnak a munkavégzés körülményei!

Ahol természetes, hogy soha nem jár le a munkaidőd. Ha alkalmazott vagy, akkor sem.

Amit – állítólag – még egy számlázóprogram is simán tud helyettesíteni – hiszen mutatja a KATA és az ÁFA keretet is.

Amiben minden nap oktatnod, tanítanod is kell amellett, hogy te magad is minden nap újat tanulsz.

Ahol az is a te felelősséged, ha az ügyfeled nem tud megtanulni és kezelni olyan felületeket és rendszereket, amit neki találtak ki és amihez neked alapból semmi közöd nincs.

Mutass másik olyan szakmát, aminek a képviselői ugyanúgy nyomás alatt vannak a hatóságok, mint az ügyfeleik részéről.

És főleg mutass másik olyan szakmai közösséget, aminek a tagjait a közös nehézségek nem megértésre és összetartásra, hanem széthúzásra ösztönzik.

Ahol már egy félve feltett kérdés miatt is nagyképűen neked ugranak.

Ahol nem illik tévedni, hibázni pedig szigorúan tilos.

Hogy mégis miért döntöttem úgy, hogy folytatom?

Mert szeretem a kihívásokat. A sikerélményeket, amit ez a szakma nyújtani tud.

Mert azt tapasztalom, hogy – az információkkal ellentétben – nagyobb szükség van a munkámra.

Mert hiszem, hogy az életünket a gondolataink irányítják.

Mert én választhatom ki, hogy kivel dolgozok együtt és a jövőben még keményebb szűrőt használok.

Mert nekem van a legjobb csapatom a világon.